A rövid válasz: mert varázslatosak a Lego kockák (bricks), vagyis inkább az varázslatos, ahogyan életre kelnek, amikor kettőt egymáshoz kapcsolsz. Az elmúlt hetekben különböző társaságban, vitorlásversenyzőkkel, energetikai felsővezetőkkel, HR szakemberekkel, pénzügyi területen kerültek elő a Lego elemek. Az eredmény pedig mindíg ugyanaz volt: bevonódás szinte másodpercek alatt. Amikor meglátták az építőkészleteket az asztalon máris oldódott a hangulat. Építettünk tornyot, és sárkányt, megépítettük az ideális projektmenedzsert, az ideális nyaralást, a napi kihívásokat. Az első néhány másodperc bizonytalankodása után beindult a “kézzel gondolkodás”. Arról beszélek, amikor a gyerekek a kezük ügyében lévő leghétköznapibb tárgyakat elkezdik “megszemélyesíteni”, és a gyufásdoboz egyszercsak egy versenyautó lesz, vagy egy felhőkarcoló, ha épp úgy alakul, amikor egy cukortartó a Nap, és az asztalon lévő narancsok a naprendszer bolygói. A gyerekek bosszantó módon órákig képesek eljátszani a nemjáték dolgokkal, miközben klaasszik játékokra esetleg rá sem néznek. Mert azok már ki vannak találva, meghatározott történetük van, amit egy gyárban talált ki valaki. Ők viszont saját történetet szeretnének, ami ott, akkor formálódik. Na éppen ezt a kreativitást ébreszti fel, a Lego Serious Play. A Lego-kockákból modellek születnek, amelyeknek saját történetük van, ami akkor és ott formálódik, és ezek a történetek, a Lego elemekből épült metaforáikkal megmutatják a világnak, a dolgoknak, a problémáinknak, a kérdéseinknek azt az oldalát, amit tudatos gondolkodással sohasem tudnánk felfedezni. Mert – erről is írok majd egyszer egy bejegyzést -, az agyunk, amikor egyszerűen csak gondolkodunk, amikor “törjük a fejünket”, amikor “őrlődünk egy kérdésen”, amikor egy helyzet “megértésén dolgozunk”, amikor egy frontális előadást hallgatunk egy klasszikus meetingen, vagy egy excell táblát vizsgálunk, szóval, amikor  klasszikus értelemben gondolkodunk egy helyzet megértésén, egy probléma megoldásán, akkor más utakon jár. Ez most nem lesz tudományos, de az agytekervényeink egészen más fordulaton, más pályákon kergetik a neuronokat, mint amikor csak engedjük, hogy a kezünk, agyunk alkosson, és megformáljon egy metaforát, történetesen Lego elemekből. A válasz pedig ott lesz abban a modellben, és a metaforában. Ha mindez nem volna elég, az a tudás, amit ezzel a módszerrel szereztünk – ez tudományos tény – mélyebben beépül, mint amikor csak információt fogyasztunk. Mert ez ismeret, és nem csupán információ. Ehhez van kötődésünk, viszonyunk, ezt magunk hoztuk a felszínre. Hát egyebek mellett ezért bricks magic, vagy ahogy egy barátom mondja: téglamágia.